Montenegró

Régi vágyam volt Montenegróba eljutni, a Balkán ezen részét is felfedezni. Az utóbbi években sikerült egy picit jobban felfedezni Macedóniát, Boszniát is, így kíváncsian vártam a montenegrói utat.

 

Indulás előtt hallottam, láttam, olvastam sok jót és rosszat is Montenegróról. Csatlakoztam a Facebookon két olyan csoporthoz is, ahol Montenegróról osztottak meg tapasztalatokat, képeket, véleményeket és hát nem mind volt pozitív. Sokan panaszkodtak a szemétre a tömegre, a parkolási nehézségekre és a rongálásra. Nos a turista áradatra valóban nincs felkészülve az ország… a városokban a parkolás szinte lehetetlen, órákat vesz igénybe, hacsak nem alkalmazkodunk gyorsan a helyi szokásokhoz. A helyiek ugyanis ott teszik le a kocsijukat, ahol gondolják… az legyen egy játszótér, út közepén..nekik teljesen mindegy, ráállnak a másikra..stb. A vezetési stílusuk is megér egy misét…. tuti lottón nyerik a jogosítványukat. Egyirányú utcát jelző táblát simán figyelmen kívül van hagynak. A szabályok töredékét sem tartják be, lenyomnak, dudálnak, leszorítanak, veszélyesen előznek, index az meg luxus dolog. Főbb utakon kétszer előztek ránk a túloldalról és épphogy el tudtuk kerülni az ütközést.
Odafelé Szerbián keresztül mentünk, ami kissé kalandosra sikerült. Péntek este munka után indultunk és Belgrád mellett egy motelben aludtunk egy keveset. Ez volt életem első moteles élménye, de remélem az utolsó is… Nem olyan, mint amit az ember lát az amerikai filmekben….annál sokkal rosszabb.. szóval motel pipa, de köszönöm többször nem kérem.
Visszafelé jól átgondoltuk és a horvát autópályát választottuk inkább, ami úgy is rövidebb volt időben, hogy jó pár száz km-el hosszabb. Itt szerencsére nem voltak olyan izgalmak, mint odafele vezető úton.
Érdekesség, hogy Montenegró fizetőeszköze az Euró, holott nem is EU tag!! Míg Magyarországnak és a többi EU-s országnak igen komoly kritériumokat kell teljesítenie, hogy bevezethesse az eurót, addig Montenegró már 2006 óta ezt használja.
A balkáni térség soknemzetiségű egyvelege és hányattatott történelme okán rendkívül színes kulturális örökséggel rendelkezik, ami több városban is látható.A balkáni konyha a törökkel mutat erős hasonlatosságot. Tipikus főétele a csevapcsicsa, a különböző burek (A rendszerint vékony rétestészta rétegekből álló apróbb vagy nagyobb formában is süthető sós vagy édes töltelékkel gazdagított sütemény),ha lehetne glutént ennem, ez mindennapi eledelem lenne. Illetve a különböző töltött zöldségek is nagyon népszerűek.  A süteményeik rendkívül édesek, bár ezt most nem kóstoltuk meg. A fagyinál lenne mit tanulniuk az olaszoktól… semmi ízük és az állaguk olyan “magyaros”. Az éttermekben sokat kell várni a pincérre még többet a számlára és a visszajáróra. Nagyon jók a füstölt sonkáik, főleg a Njegusi.

Nem beszélnek angolul, holott a turizmusból élnek, ami azért nem kicsit volt meglepő számomra.
Ennyit röviden előjáróban 🙂
Szállásunk Sveti Stefan feletti településen Blizikućen volt( megérkezésünk után fél órával óriási vihar lett…így kell elkezdeni a szabadságot), ami a meredek sziklafalba épült. Minden nap 2X a fogamat szívtam a le és felfelé vezető úton a szűk út miatt. Ha valaki jött szembe akkor jött a tolatgatós, centizgető mutatvány. Blizikuće és Sveti Stefan között van egy étterem (Bankada ha jól emlékszem), ahonnan csodás naplementében lehet a vacsorát elfogyasztani. Így szeptemberben az idő esténként már egy kicsit szeles, így kifejezetten jól jött a farmerkabáton és Balázsnak meg az étterem takarója. Ajánlani tudom ezt a kis éttermet, jó a konyha, korrektek az árral és még a kiszolgálás is egész rendben volt. Sveti Stefanban kétszer voltunk lent de semmi nagy durranás…. szép szép, de magára a szigetre nem lehet földi halandónak bemenni, hacsak nem celeb vagy illetve milliomos.


A Sveti Stefan név a sziget legmagasabb pontján álló Sveti Stefan templom után jött. 2009-ben a szingapúri Aman Resort 30 évre kibérelte az egész szigetet és egy 5 csillagos luxusszálloda-szigetet alakított ki az egykori halászfaluból. Ma Sveti Stefan magántulajdonban van, csak a szálloda vendégei tartózkodhatnak a szigeten. Sok-sok világsztár, híresség töltötte már itt a nyaralását, luxus körülmények között. Szóval mi is csak messziről csodáltuk minden nap, sőt az első  nap ott is strandoltunk.

Első teljes  napunkon Budvát néztük meg ( mert sajnos igencsak borús volt a reggel), ami egy zsúfolt “turista paradicsom”. Azért írom idézőjelbe, mert ez mások véleménye…én a paradicsomot nem igazán véltem felfedezni. A parkolás kb. 1 órát vett igénybe….rengeteg autó, megfelelő számú parkoló nélkül. Budvát a montenegrói tengerpart fővárosának is szokták nevezni…őszintén nem tudom miért. A város közel 2600 éves múltra tekint vissza, a fő turisztikai látványosságokat a falakkal körülvett óvárosban találjuk.  A falakat a 15. században emelték, egy időben a két városkapuval, a Szárazföldi- és a Tengeri-kapuval. Az óváros macskaköves, keskeny kis utcáin sétálva rengeteg aprócska szuvenír üzletet, kézműves portékát láthatunk, mindezek mellett pedig a legdrágább luxustervezők költeményei is sorakoznak a butikokban, persze jó borsos árakon. Az óváros minden sarkán vagy kávézó vagy egy étterem található, az egész olyan mint egy nagy bulinegyed. Amikor lemegy a nap és kiürülnek a strandok, ugyanezzel a lendülettel megtelnek az éttermek és a kávézók. Vacsora után elkezd hömpölyögni a tömeg az utcákon. Sajnos sok a gagyi árus és az orosz!!! Minden étteremben, kávézóban oroszul is van étlap, hozzánk is gyakran szóltak oroszul.
Másnap Shkodrai-tó (Skadarsko jezero)  irányába vettük az utunkat. Virpazar városában van a kikötő, ahonnan indulhatunk hajós túrákra a tavon. Ez a Balkán legnagyobb édesvizű tava, amin Albánia és Montenegró osztozik és 270 madárfaj él a tavon.
Tele van hiénákkal, akik már a parkolóban lerohanják az embert, hogy akar-e csónakázni és persze csak náluk és csak most és csak itt és a legolcsóbban. No, nekik nem szabad bedőlni. Végig kérdeztünk csaknem minden hajóst és végül a legutolsó helyen megtaláltunk egy barátságos ár/érték kombinációt. 2 órás kiscsoportos túrát választottunk, de így utólag elég lett volna csak 1 óra. Elvittek a madárrezervátumhoz, illetve egy-két kört tettünk a híres sárga fehér vízililiomok között, de a legérdekesebb részekre nem vittek mivel alacsony volt a vízállás (állításuk szerint). Habár élmény volt a Shkodrai-tó ezen szakaszán hajózni, azért így utólag nem ezt javasolnám, mert elég kis területet lehet így bejárni. Akkor inkább Rijeka Crnojevića felől csorognánk le a, mert hihetetlen látvány lehet a tóról ez az utazás. Elvileg vannak ilyen szervezett túrák, Rijeka Crnojevićból lehet indulni és visszavisznek elvileg autóval vagy kisbusszal. Ha ezt tudjuk, biztos ezt választjuk.
Délutánt a Becici mellett található JEF strandon folytattuk. Ami vicces, mert valamiért azt hittem ez a Jaz strand(amiről több blog is írt, hogy milyen szép és jó). No mi a Jef-en meglepődve néztük(akkor még nem tudtuk a hibát) hogy mitől olyan jó ez a strand?! Kosz, mocsok mindenhol…. csak pár nap múlva jöttünk rá, hogy bizony rossz helyen voltunk.

Kedden a Budva melletti Sveti Nikola (“Hawaii”sziget) szigetére látogattunk. Hajók Budvából indulnak kb. 20 percenként és 3 EUR oda-vissza a jegy fejenként.  Az Adria ezen szakaszának legnagyobb szigete. A Budvai öböllel szemben helyezkedik el, kb. 2 km. hosszú. A szigeten változatos madárvilág is él, valamint egyik legnagyobb attrakciója, hogy a sziget közepén – ahol sűrűbb az erdő – muflonok élnek.(ezeket persze mi nem láttuk). Lehet túl sokat vártam ettől a helytől, de nem varázsolt el…sőt. Alig pár órát töltöttünk itt el strandolással. Nagyon sokan vannak és hering módjára feküdtünk a strandon. Egy dolog tetszett, hogy a szikláknak hála szép volt a vízalatti élővilág. Sok különleges, színes halat láttam búvárkodás közben. A délután hátralévő részében a Petrovac melletti Lucice strandon voltunk.

 

Szerdán jött a kedvenc napom a Drobni Pijesakon. Ez a strand kb. 1,5 km-re volt tőlünk, de egy jó kis szerpentin út választott el tőle. A kocsiból kiszállva gyönyörű látvány fogadott minket és alig vártam, hogy leérjünk a partra. A strand fehér köves-kavicsos ez napozás szempontjából kényelmetlen lehet, így érdemes napágyat és napernyőt bérelni a parton .A tenger viszont többek között a köveknek köszönhetően gyönyörű szép tiszta, élvezet fürdeni benne. 2 étterem és 1 bár található itt, amik jóval magasabb áron szolgáltatnak, mint a városiak. A napernyő, napágy is 10EUR/nap a többi helyen 5EUR/nappal szemben. DE a látvány és az élmény megért mindent. A legjobb, legpihentetőbb napunkat itt töltöttük. 🙂
Következő napon délnek indultunk el egészen az albán határig Bar érintésével Ulcinj-ig, ami Montenegró legdélebbi határvárosa. Ulcinj egy nagyon szép, történelmi óvárossal rendelkezik vagyis rendelkezne, ha rendbe lenne téve. Ulcinj óvárosa az egyik legrégebbi építészeti hagyományokkal rendelkező település az egész Adriai-tengeren. Görögök alapították a várost a hivatalos források szerint, az ő hatásukra alakultak ki a várost övező hatalmas falak. Ulcinj volt a legnagyobb és legerősebb kalózváros a Adriai-tengeren. A Citadelláról szép rálátás nyílik a városra, ahol mecsetek is feltűnnek az albán “hatás” miatt.
Ulcinj homokos strandja 12 kilométer hosszan fut az albán határ felé, ami az egész Adria egyik leghosszabb strandja. Pár száz méterenként különböző hangzatos nevű strandokra van osztva a 12km-es szakasz, mint pl. Copacabana, Pearl Bech, Miami Beack, White Beach,…stb..,mi a Mojito Beach-et választottuk. Kényelmesek voltak a napágyak és ott viszonylag kevesen voltak a bárból pedig kellemes zene hallatszott. A partvonal 50-100 méter széles, finom homokos és lassan mélyül. Délután itt eltöltöttünk pár órát, amíg a felhők engedték…délutánra sajnos ismét elborult. Így elindultunk vissza, de útközben megnéztük még vagyis meg szerettük volna nézni az Ada Bojanai strandot, ami már mondhatni tényleg Albánia határa. Ám a bejáratnál, morcos biztonsági őr állította meg és fizetni kellett volna… később derült ki számunkra, hogy ez a legnagyobb nudista strand a környéken. Ada Bojana a Bojana folyó torkolatában, egy homokos szigeten található. A nudista falu közvetlen a strand mellett van, ahol az idelátogatók szobákban vagy bungalókban szállhatnak meg. Hát ezt az élményt most kihagytuk, pedig azt mondják nagyon szép látvány, ahogy a folyó a tengerbe ömlik.
Elindultunk Barba, de még előtte letértünk (egy kis szerpentines, meredek) az útról, hogy megnézzük a Valdanos strandot. A vad, kavicsos strandot olajfák ölelik körbe. és kristálytiszta mélyzöld a víz színe. Mivel a strand a turista központokon kívül fekszik, így tökéletes azok számára, akik a privát nyugalmat jobban kedvelik. Valdanos felett 80.000 darab olajbogyófa határozza meg a látképet és a hangulatot, melyek közül nem ritka a 300 éves fa. Egész a közelmúltig katonai bázis és valaha a kalózok által kedvelt öböl. Mi viszonylag későn (strandolási szempontból) érkeztünk ide de a bejáratnál itt is ott volt az őrbódé, szóval nagy valószínűséggel itt is fizetni kell a strandért és/vagy a parkolásért. A főút irányába ismét keresztülmentünk a csodás olajbogyófa ligeten, ahol volt egy-két helyi árus. Utólag nagyon sajnálom, hogy nem vettem ott nálunk friss olajat és bogyót.
Barba nem sokkal naplemente előtt érkeztünk meg. Bar Montenegró déli részén a tengerparton fekszik. Egy fontos kereskedelmi, kikötőváros volt egykoron és most is az. Ma innen indulnak az autós kompok az olaszországi Anconába és Bariba. Bar eredetileg nem a tengerparton, hanem a Rumija hegy dombjain kezdett el kialakulni. Érdekes mert ilyennel nem találkoztam még korábban, hogy az óváros ne a tengerparton lett volna. Az erőd formájú, mára lakatlan város maradványai ma is megtekinthető a hegyekben, ami teljesen elvarázsolt minket naplementében. (zárásig volt még 45 percünk, szóval igen gyorsan futottuk végig). Utólag bánjuk, hogy Ulcinj óvárosára annyi időt szántunk, mert Bar sokkal több és szebb volt számunkra. Bar óvárosára a bizánci, török hangulat a jellemző, de számos velencei stílusú épület is jól felismerhető, romantikus, szűk sikátorokkal. Igazán elidőztünk volna még itt, ebben a hangulatos óvárosban.
Következő nap sajnos az eső ismét a levesünkbe köpött, így a kirándulást választottuk. A biztonság kedvéért betettünk fürdőcuccot is….hátha délutánra jobb lesz az idő. Így elindultunk északra. Első állomásunk  Perast lett (mert Kotorban lehetetlenség volt leparkolni…. nem tudom elképzelni mi lehet itt főszezonban). A város a Kotori-öböl legszűkebb részén, a Verige szorossal szemben található. A Verige szoros hossza 250 méter. A neve láncot jelent, s eredete egészen 1381-ig nyúlik vissza. A régi időkben a szorost egy acéllánccal zárták el, hogy megakadályozzák a velencei hajók bejutását az öbölbe, sőt, ugyanezt a módszert használták a kalózok ellen is  Perastot a velenceiek önálló köztársaságként ismertek el a középkorban, ma pedig egy bájos kis halászfalu.  A város körüli tengerrészen két kis sziget emelkedik ki a vízből: a Szent György sziget és a Škrpjelai Madonna szigete, ahol a perastiak a zsákmányolt ellenséges hajókat süllyesztették a vízbe.
Kotor a 4,5 km városfallal körülvett középkori városközpont kanyargós, szűk utcácskáival, tereivel, kis templomaival 1979 óta szerepel az UNESCO világörökség listáján is. Kotor óvárosa sokkal inkább hasonlítható Dubrovnikra, mint a budvai. A rómaiak által alapított városnak igen sok látványossága van, az egyik legkiemelkedőbb( szó szerint) a város felett a a hegyoldalba épített Szent Iván erőd, aminek a legmagasabb pontjáról gyönyörű kilátás nyílik a városra és az öbölre. Az erődbe az óvárosból lehet feljutni 1350 lépcsőn keresztül, ami nagy melegben igen fárasztó menet, ajánlom hogy vigyen mindenki magával jó sok vizet. Valahol 260 m szintet írtak, annál talán picivel szerintem több az. Útközben a helyi bácsik retró hűtőládából árulnak azért egy kis vizet és sört is, ha valaki megfeledkezne az utánpótlásról. Felfelé menet csodálatos fotókat készíthetünk a városról és az öbölről is. Másnapra kemény izomlázam alakult ki a vádlimban, de a látványért megérte a szenvedés. A kotori öböl a  norvég fjordvidékhez hasonlítható festői táj, már amennyire a én elképzelem azokat a fjordokat.
Hazafele bementünk még Tivatba, ami nekem inkább Montenegró Riviérája, mint Budva. A tengerparti sétányt óriás nagy pálmafák övezik és a parton végig paloták találhatók. Itt alakították ki a Porto Montenegro nevű jachtkikötőt, ahol ottjártunkkor épp jachtkiállítás volt. A kikötő olyan jachtokkal volt tele, amit azelőtt sosem láttam…hihetetlen gazdagságról árulkodtak ezek a hajók. Szinte mindegyiken volt több jet-ski, motorcsónak és volt olyan, ahol egy kocsi is volt a taton. Tivat Montenegró egyik legfiatalabb települése. Turisztikai fellendülése a hetvenes évek elején indult el, amikor megépült a Tivat repülőtér. A repülőtér mindössze 4 kilométerre fekszik a várostól és aki repülőt akar “simogatni” az jöhet ide. Az autóút felett, illetve mellett közvetlenül szállnak le- és fel a gépek. Az első alkalommal jól megijedtem, amikor kinéztem az ablakon és ott volt mellettem, tőlem kb 20 méterre egy landoló repülő.
Utolsó napra strandolást terveztünk, de az élet akarom mondani az eső ismét közbeszólt. Szóval ismét elindultunk felfedezni az ország egy másik pontját, így esett a választásunk a Horvátországhoz közeli Herceg Novira. Odafele szinte végig esett az eső és nagyon sötét felhők voltak. A kotori öblön komppal mentünk át( körben nagy kerülő lett volna) Lepetane-ból Kamenariba. Ahogy átértünk a túlpartra ismét óriási zuhé kezdődött, az ablaktörlő lapátai is nehezen bírták a tempót. Ahogy elérjük a várost rögtön felfigyelünk arra, hogy az egész település egy domboldalban helyezkedik el. A települést eredetileg Sveti Stefannak hívták, a Herceg Novi elnevezést Tvrtko fejedelem unokaöccsétől, Stjepan Vukčić-től kapta. Herceg Novi óvárosa a magas városfalak mögött, két erődítmény mögött védve fejlődött az évszázadok folyamán. A Tengeri erődöt (Forte Mare) a 14. században építették, később a törökök, majd az osztrákok is átépítették. Ma szabadtéri színház működik benne, augusztus elején filmfesztiválnak ad helyet. A Kanli Kula (Véres torony) erődöt 1487-ben a törökök építették, védelmi szerepet töltött be és börtönként is használták. Az óváros magas erődjeiről pompás kilátás nyílik az öbölre. Herceg Noviról ami először eszembe jut az a lépcső lépcső lépcső…amerre néztem csak azt láttam. Innen lehet elmenni hajókirándulásra a Kék barlanghoz és a Mamula erődhöz, de a rossz idő miatt nem futottak ki a hajók sajnos.

És még maradt Petrovac, ami kedvenc kis falunk hozzánk közel. Szinte minden nap meglátogattuk egy vacsorára vagy egy sétára. Montenegró egy picike, csodaszép, igazi vendégmarasztaló városa. A város különlegessége a hosszúkás sziklaszirtre épült egykori velencei erőd, igazi mediterrán hangulatú város. Petrovac nagyon  családias, nyugodt kis hely. A XX. század elején 300 lakosa volt Petrovacnak. Jugoszláviában ez volt a gazdagok kedvenc nyaralóhelye. A várost oliva- és fenyőfák veszik körül.Érdekes látnivaló még a Petrovac előtt elhelyezkedő két picurka sziget a Katic és a Sveta Nedjelja. A Sveta Nedjelja szigeten egy pici templomot találunk, melyet egy hajókatasztrófa áldozatainak emlékére állítottak

Petrovac szerzett magának egy pár percnyi hírnevet Hollywood-ban is, amikor a 2006-os Casino Royale című James Bond filmben szerepelt. Turisták tömkelege érkezett, hogy megnézze azt a bizonyos helyszínt, ahol egy igazi James Bond filmet forgattak. Sokan még mindig nem tudják, hogy azt az egész híres „Petrovac részt” igazából Csehországban forgatták.

Ami sajnos idő hiányában kimaradt: Lovcen, Kék barlang, hajókázás, Tara kanyon. Balázsnak a Lovcen fájt… igazából erre lett volna idő, de sajnos az égiek nem voltak velünk. Amikor a környéken jártunk sajnos minkét nap esett az eső és így sok értelme nem lett volna felmenni az amúgy sem veszélytelen hegyi szerpentinen.

Összességében egy nagyon jó kis országról van szó de nagyon messze van kocsival. Javaslom, hogy repülővel jöjjön az ember és utána béreljen kocsit. Az árak nagyon rendben vannak, nincs még úgy elszállva, mint a szomszédos Horvátországban. Bejártuk az egész tengerparti részét Horvátországtól Albániáig, így igazán átfogó képet kaptunk az ország ezen részéről. Nagy szegénységet én nem láttam, sokkal inkább a sok-sok dzsipet és drága luxus kocsikat. A közbiztonság nagyon jó, sosem volt az embernek félelemérzete. Az biztos, hogy amilyen kicsi ez az ország, éppoly gyönyörű, és éppoly sok látnivalóval és természeti szépséggel dicsekedhet. Nem panaszkodhatunk, hiszen 8 napos montenegrói nyaralásunk során sok mindent láttunk, főleg a tengerpartból. Nagyon jól éreztük magunkat és az egy hét szinte pillanatok alatt eltelt.
                        Viszlát Montenegró!
20170909_100520.jpg

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s